Érezted már totál szerencsétlennek magadat totál szerencsétlennek? Mikor hiába is próbálsz segíteni, csak még jobban rontasz a dolgokon? Ha még nem, akkor hallgasd csak meg ezt a történetet, amit most elmesélek. Ebben nem kell számítani, szőke hercegre fehér lovon, vagy boldogan éltek amik meg nem haltakra. Ez a történet mindössze arról szól, hogyan ismertem meg egy bizonyos férfit, aki segített a családomat helyreállítani, érdekes módszereivel. Akkoriban még a középiskola padját koptattam és az életem másból sem állt, mint tanulásból és a jólét kiélvezéséből. Korea egyik legelitebb gimnáziumába jártam, két barátnőmmel Choi Miyung - al és Hong Jaehyun - nal együtt. Mi hárman, ha tehettük folyton együtt voltunk. Iskolán és azon kívül is szerettünk együtt lenni. Vásárolni jártunk, együtt tanultunk, sőt alkalomadtán a szüleim meghívták őket vacsorára is. Persze ezek igazán különleges esetek voltak, hiszen a szüleim óriási sznobok voltak, amit meg tudok érteni. egész életükben hozzá voltak szokva a gazdagsághoz, akárcsak én és a két bátyám, mert akkor még csak kettő volt. A fiatalabbik Jongin frissen doktorált ügyvéd, az idősebbik Sehun pedig ingatlanügynök volt. Én lógtam csak ki a sorból, aki még iskolában tanult. A szüleim persze tőlem is sokat vártak, ennek ellenére rendszeresen összevesztek azon, hogy melyik úton haladjak tovább. Legyek modell, mint az anyám? Vagy inkább az ügyvédi pályát válasszam én is? Most bevallom örültem, hogy egyikőjükre sem hallgattam és a saját fejem után mentem. Apám ügyvédként sorra nyerte meg a pereket, az anyám pedig az újságok címlapján virított nap mint, nap. Azt hiszem most más lenne az életem, ha nem lett volna apámnak egy bizonyos ügye, ami ezt az egész huzavonát elindította és nem szorulok olyasvalaki segítségére, akiről addig azt hittem, hogy ő maga az ördög. Én mindössze csak egyet akartam: Erős akartam maradni!
